Az inzulin rezisztencia

Inzulinrezisztencia (IR) modern társadalmunk egyik gyakori problémája. Számtalan weboldalon újsácikkben olvashat róla. Gyakran meddőségi kivizsgálása kapcsán derül ki, sokak esetében áll a sikertelen fogyókúrák hátterében, de az állandó cukor éhség is felhívhatja rá a figyelmet. Kétségtelen azonban, hogy sokszor „csak” kapaszkodóként szolgál, ne hagyja, hogy ha Ön „inzulin rezisztens”, emiatt túlzott betegségtudata legyen, kezelje helyén a problémát.

Inzulinrezisztencia vagy IR során a szénhidrát anyagcserében részt vevő szervek (vázizom, máj, zsírszövet) érzéketlenné válnak az inzulinnal szemben, ami elsősorban ezen sejtek csökkent cukorfelvételében nyilvánul meg. Az emelkedőnek iduló vércukorszint hatására a hasnyálmirigy fokozott inzulin termelésbe kezd, azért, hogy normalizálja a vércukorszintet. Ezt az állapotot hívjuk hiperinzulinémiás /sok az inzulin/ állapotnak. Abban az esetben, ha a hasnyálmirigy tartósan kénytelen sok inzulint termelni, és egyes esetekben az inzulin termeléséért felelős béta sejtek elkezdenek „kifáradni”, és már nem tudja a hasnyálmirigy ideális tartományban tartani a vércukorszintet. Ekkor az tapasztalható, hogy már csökkent glükóz tolerancia (IGT) is kilakul, vagyis a 120 perces cukor érték 7,8 fölé emelkedik.

Az inzulin rezisztencia molekuláris hátterében egy inzulinreceptor (inzulin hatását a sejtek felé közvetítő jeladó) probléma áll, amit a rendellenes anyagcsere folyamatok által termelődött anyagcsere termékek (hormonok, gyulladásos mediátorok, szabad zsírsavak) idéznek elő. A folyamat eredményeként az inzulinérzékeny szövetekben (pl máj)

• fokozódik a szőlőcukor előállítása nem szénhidrát anyagokból, fehérjékből, zsírokból és egyéb anyagokból
• lecsökken a glükóz (szőlőcukor) felvétel...

Az inzulinrezisztencia ”tünetei” nagyon változatosak lehetnek, érdemes gondolni rá:

• cukros ételek vagy nagy mennyiségű ételek elfogyasztása után idegesség, fáradékonyság, koncentrációs zavar
• gyakori éjszakai felébredés, rossz alvás
• alvás közben jelentős izzadás
• késői reggeli vagy étkezés kimaradás esetén ingerlékenyég, izzadás, remegés, feszült hangulat
• rendszertelen menstruáció , menstruáció elmaradása
• teherbe esési nehézség, meddőség,
• sikertelen fogyókúrák;
• korábbihoz képest változatlan életmód testsúlygyarapodást okoz;
• gyakori cukoréhség
• mozgás közben vércukorszint leesés
• ciszták a petefészekben (PCO)

A fentiek legtöbb esetben nem együtt vannak jelen, és az is előfordul, hogy a probléma teljesen tünetmentes, csak egy laborvizsgálat jelzi a problémát, vagy meddőségi kivizsgálás során derült fény az IR-re.

Az inzulinrezisztencia a cukorbetegség felé vezető út egyik legelső lépcsőfoka. Előfordulása kifejezetten gyakori azok körében, ahol a szülők, nagyszülők esetében volt kettes típusú cukorbetegség. A családi hajlam ugyanis öröklődik, és cukorbeteg szülők gyermeke, unokája nagyobb eséllyel fog szintén egy szénhidrát anyagcserezavarral küzdeni. A genetikai hajlam még nem jelenti azt, hogy az IR mindenképpen kialakul, de a stressz, mozgásszegény, ülő életmód, a rendszertelen táplálkozás egyértelműen hozzájárul az inzulinrezisztencia kialakulásához. Korunk egyik legnagyobb egészségügyi kihívása az elhízás, mely önmagában is egy óriási rizikófaktor az IR szempontjából. A problémát elsősorban hölgyeknél diagnosztizálják, valószínűleg elsősorban azért, mert a menstruációs zavarok, pattanásos bőr, sikertelen fogyókúrák inkább a női nemet késztetik mielőbbi kivizsgálásra, probléma maradéktalan megoldására.

Inzulinrezisztencia kivizsgálására több vizsgálati módszert is lehet alkalmazni. A leggyakrabban alkalmazott 2-3 pontos cukorterheléses vizsgálattal inzulin szintek ellenőrzése mellett /a normális-kóros értékek meghatározása szakmailag sokszor vitatott/, mely során azt nézik, hogy egy cukros folyadék elfogyasztása milyen mértékben emeli meg a vércukor és inzulin szintet az éhgyomri értékekhez képest. Másik fontos adat, ami szóba kerülhet az IR kivizsgálása során, az a HOMA-index. A HOMA-index egy számított érték, ami az éhgyomri vércukor és inzulin szint értékekből kerül kiszámolásra.

A szénhidrát anyagcsere betegségeként IR esetében elsődleges lépés a személyre szabott életmód terápia beállítása, melynek része meghatározott szénhidrát tartalmú étrend és rendszeres kardio- és erősítő edzést is magában foglaló fizikai aktivitás. Ha mindez nem bizonyul elegendőnek, akkor gyógyszeres kezeléssel is szükség lehet kiegészíteni a terápiát az étkezéshez és mozgáshoz adaptálva. Fontos megjegyezni, hogy a gyógyszeres kezelés és az életmód terápia nem helyettesítik egymást, hanem egymást kiegészítve segítik az inzulin szint normalizálását. Az inzulin hatásának egyik legerősebb támogatója a mozgás. A rendszeres, meghatározott időtartamú és intenzitású mozgás. A nemzetközi ajánlásoknak megfelelően heti 150 perc közepes intenzitású kardio mozgás, kiegészítve heti 2x30 perc izomerő növelő mozgással javasolt minimum mozgás mennyiségként minden IR-es számára. Függetlenül attól, hogy érintett túlsúllyal küzd vagy kifejelezetten vékony testalkatú.

Az étrend alapja a hozzáadott cukor kerülése, fehér lisztes termékek fogyasztásának minimalizálása. Javasolt életritmustól függően napi 4-6 étkezés beiktatása melynek mindegyike tartalmaz meghatározott mennyiségű és minőségű szénhidrátot. Az étrend kis mértékben csökkentett szénhidráttartalmú, fogyókúra vagy túlsúly esetén mérsékelt zsiradékot tartalmaz, miközben rostban bő táplálkozást biztosít. Általánosan elterjedt 160 gramm diéta általános iránymutatásnak megfelelő, de nem mindenki számára lesz elegendő ez a mennyiségű szénhidrát, ezért minden esetben személyre szabottan kell meghatározni egy IR-es esetében a szükséges szénhidrát mennyiséget.

A meddőség hátterében egyre többször kerül fedezésre egyéb hormon problémák mellett inzulin rezisztencia, illetve inzulin rezisztenciával járó policisztás ovárium szindróma (PCOS). Meddőség egyes eseteiben az inzulin és cukoranyagcsere kivizsgálása alapvető fontosságú lehet