Dr. Vámos Árpád

belgyógyász, endokrinológus, reumatológus főorvos

Magánrendelő

4200 Hajdúszoboszló,
Szilfákalja u. 1-3.
Járóbeteg Ellátó Centrum

Rendelési idő

Kedd: 16.00-18.00
bejelentkezés: (+36)30/645-76-21

Apollo Medical Center Endokrinológia

4025 Debrecen,
Miklós utca 5-13.

Telefon:
(52)502-503, (52)502-504
Mobil: (30) 288-44-97
hétfő és péntek: 16-18

Munkahely:

Kenézy Kórház Kft.
Belgyógyászati osztály és
Endokrinológia, Diabeto-
lógia szakrendelés

Elérhetőség:

4043 Debrecen,
Bartók Béla út 2-26.
(52) 511-777

Cukorbetegség

A cukorbetegség (diabetes mellitus) lényege, hogy vagy hasnyálmirigy inzulin termelése károsodik, vagy a szervezetben nem megfelelően hasznosul a termelt inzulin. A glükóz / vérben mérhető szőlőcukor szint/ az inzulinhiány, vagy a nem megfelelő inzulin hatás miatt nem jut be a sejtekbe, felhalmozódik a vérben és szintje minden egyes étkezéssel tovább emelkedik.

Ma már a diabétesz népbetegségnek tekinthető, hiszen Magyarországon minden 10-12 ember közül egy cukorbeteg, illetve kóros cukor-anyagcserével rendelkezik. Magyarországon jelenleg kb. 600000 cukorbeteget tartanak nyilván és számuk folyamatosan évente 5-10%-al növekszik. Fontos tudni, hogy a betegség jelenleg nem gyógyítható, de megfelelő testmozgással, diétával és szükség szerint gyógyszerekkel a vércukornak az egészségeshez közeli szinten tartásával a diabétesz jól kezelhető, a várható 5-10 éves élettartam csökkenés elkerülhető!

A cukorbetegségnek két leggyakrabban előforduló típusát különböztetjük meg: az 1-es típusú cukorbetegséget és a 2-es típusú cukorbetegséget.

A 2-es típusú cukorbetegség

  • A 2-es típusú cukorbetegség általában idősebb korban lép fel, de manapság egyre gyakrabban fiataloknál, sőt gyermekeknél is előfordul, főleg túlsúllyal társulva.
  • Ebben a típusú cukorbetegségben, bár a béta-sejtek nem pusztulnak el, mégsem termelnek megfelelő mennyiségű inzulint, pl. étkezéskor, amikor a legtöbb inzulinra lenne szükség.
  • A 2-es típusú cukorbetegségben az inzulin hatása is gyengülhet (inzulin rezisztencia). Ennek következtében, bár van inzulin, mégsem képes megfelelő mennyiségű vércukrot a sejtekbe juttatni, így a vérben az magas marad!
  • Tudjuk, hogy bizonyos körülmények a 2-es típusú cukorbetegség kialakulását elősegítik, vagy a fokozott kockázatot előre jelezhetik (kockázati tényezőként ismeretesek):
  • túlsúly
  • az ülő életmód
  • a helytelen étrend
  • a magas vérnyomás
  • 40 év feletti életkor
  • cukorbetegség előfordulása családon belül
  • a terhesség során mért magasabb vércukorértékek
  • 4500 grammnál nagyobb gyermek születése.

A 2-es típusú cukorbetegségre való hajlam jobban öröklődik, mint az 1-es típusúra való fogékonyság.

  • Mivel a legtöbb 2-es típusú cukorbetegnél az inzulinhiány nem teljes, hanem részleges, a vércukorszint lassan emelkedik, és emiatt a magas vércukorra jellemző tünetek (szomjúság, sok vizelet, fogyás) kevésbé kifejezettek. A lassabban lefolyás miatt viszont egyéb tünetek jelentkezhetnek:
  • bőrviszketés
  • sebek lassú gyógyulása
  • fáradtság
  • látási problémák
  • kéz-lábzsibbadás
  • szexuális problémák.
  • A 2-es típusú cukorbetegség kórlefolyása progresszív. Ez azt jelenti, hogy a vércukor-anyagcsere állapota folyamatosan romlik. A cél mindig az, hogy a vércukor-anyagcsere paraméterek (éhgyomri, étkezés utáni vércukorszint, HbA1C) a kívánatos céltartományban legyenek (ld. később).

Az alkalmazott terápia a betegség egyes fázisaiban különböző lehet:

  • A 2-es típusú cukorbetegség általában a betegség felismerésekor diétával és megfelelő mozgással (azaz életmódváltással) kezelhető.
  • E kezelés kiegészíthető gyógyszerrel is, növelve a hasnyálmirigy inzulintermelését vagy az inzulin hatását. Ezek a gyógyszerek szájon át szedhetőek, ne vannak modern nem inzulint tartalmazó injekciók, melyekkel fogyást is lehet elérni.
  • A betegség bizonyos idejű fennállása után a legtöbb betegnek inzulinkezelésre van szüksége ahhoz, hogy a vércukorszintje megfelelő legyen.
  • Ma már számos tudományos bizonyíték igazolja, hogy a korán elkezdett inzulinterápia kedvező hatású mind a szövődmények megelőzése, mind az életminőség biztosítása terén.
  • Minden egyes 2-es típusú cukorbetegnek kicsit más a kórlefolyása, és ezért különböző megközelítést, különböző kezelést igényelnek. A kezelés célja 1-es és 2-es típusú cukorbetegségben egyaránt: az egészséges ember értékeit megközelítő vércukorszint elérése, fenntartása és ezáltal a magas vércukorszint által okozott szövődmények megelőzése.
  • A két típus előfordulási gyakorisága 1:9, vagyis a cukorbetegek kb. 90%-a 2-es típusú.
  • Ma hazánkban kb. félmillió cukorbeteg él, de majdnem ilyen nagyságrendű lehet a nem diagnosztizált betegek száma

Az 1-es típusú (régi nevén inzulinfüggő) diabetes

  • Az 1-es típusú cukorbetegség leggyakrabban gyermekeknél és fiatal korban fordul elő (de a későbbi életkorban is felléphet).
  • Az ilyen típusú cukorbetegségben a hasnyálmirigy inzulint termelő sejtjei (béta-sejtek) elpusztulnak, így megszűnik az inzulintermelés. Az 1-es típusú cukorbetegségre való hajlam bizonyos fokig örökölhető (genetikai előfeltétel). Egyes környezeti tényezők (vírusok) elindíthatják a béta-sejtek pusztulását, mely inzulinhiányhoz, így végül cukorbetegséghez vezet.
  • Mivel nincs inzulin, a sejtek fehérjéből glükózt kezdenek előállítani, annak ellenére, hogy magas a vércukorszint.
  • A túl sok glükóz bekerülhet a vizeletbe is és megnöveli a vizelet mennyiségét, kiszáradást okoz, mely szintén kómához vezethet. Ugyanakkor a sejtek a cukor helyett zsírt kezdenek használni. A fokozott zsírégetés „melléktermékeként” ketontestek termelődnek, melyek megváltoztatják a vizelet szagát; acidózist és kómát okozhatnak

Az 1-es típusú cukorbetegség inzulinnal kezelendő életmód terápia mellett.

A tünetek között előfordulhat:

  • kifejezett szomjúságérzet,
  • nagy mennyiségű, gyakori vizeletürítés,
  • fogyás,
  • álmosság,
  • visszatérő bőr- és szájfertőzés,
  • a látás romlása.

2.6 Önellenőrzés

A cukorbetegek (alapvetően inzulinal kezelt 2-es és 1-es típus) életében nagyon fontos a vércukor rendszeres otthoni ellenőrzése, amelyet megkönnyít, ha kezelési naplót vezet és azt a vizitek alkalmával kezelő orvosával együtt átnézve kiértékel. A kezelési napló olyan táblázatokat tartalmaz, amelyekbe a mérési eredmények mellett vérnyomását és egyéb megjegyzéseit is feljegyezheti.

Az étkezések előtti vércukor szintnek 5 és 6,5 mmol/l-nek kell lennie, étkezések után 2 órával a vércukor szintnek nem szabad a 7,5 mmol/l-t meghaladnia.

2.6.1 Hipoglikémia

Hipoglikémiáról akkor beszélünk, ha a vércukor szint az egészséges egyén tartós éhezése során mérhető 3 mmol/l-s érték alá esik.

Ha leesik a vércukor, a következőket tapasztalhatja:

  • Kézremegés
  • Hideg verejtékezés
  • Éhségérzet
  • Elfehéredés
  • „szívdobogás”
  • furcsa, esetleg agresszív viselkedés
  • nehezére eshet a figyelem összpontosítás vagy tapasztalhat kettőslátást is.

A hipoglikémia leggyakoribb okai közé tartozik:

  • nem megfelelő inzulinadag vagy nem megfelelő dózisú antidiabetikus tabletta (túl sok inzulin és/vagy gyógyszer, az injekció rossz helye, szélsőségesen hosszú idő az injekció és az étkezés között)
  • étrendi hibák (étkezés kihagyása, az étel szénhidrát tartalmának helytelen becslése vagy kiszámolása, étkezések közti szélsőségesen hosszú idő)
  • hirtelen, túlzott testmozgás
  • testsúlyvesztés
  • alkoholfogyasztás
  • tiltott drogok használata (narkotikumok).

Előfordulhat, hogy nem veszi észre a hipoglikémia korai tüneteit, ezért is fontos a vércukorszint ellenőrzése. Néha, amikor a vércukorszint nagyon hirtelen zuhan le, a hipoglikémia tünetei 3,3 mmol/l (60 mg/dl) feletti cukorszintnél is megjelenhetnek. Az ilyen hirtelen vércukoresésnél, - még akkor is, ha a mért vércukorszint nincs 4,0 mmol/l alatt -, 5-15 g gyorsan felszívódó szénhidrát elfogyasztása javasolt a további vércukorcsökkenés megelőzése céljából. Ha 4,0 mmol/l alatti vércukorszintet mér, a megfelelő mennyiségű szénhidrát elfogyasztását (10-20 g szénhidrát, illetve az „esedékes” étkezés) követően kb. fél óra múlva érdemes ismét vércukrot mérni. Így tudjuk ellenőrizni, hogy sikerült-e elhárítani a hipoglikémiát illetve annak veszélyét.

Hipoglikémia esetén mindig 2-3 szem szőlőcukor elfogyasztásával kell kezdeni a „szénhidrát” bevitelt! Mindig legyen Önnél szőlőcukor! Kezelési naplója további információkat tartalmaz arról, hogy mit is kell tennie hipoglikémia esetén.

A nagyon súlyos hipoglikémia eszméletvesztéshez, göcsökhöz vagy kómához vezethet, és a beteg életét is veszélyezteti.

A cukorbetegség indikátora

Bár a vércukorszint otthoni önellenőrzése hatékony és nélkülözhetetlen módszer a szükséges inzulinmennyiség meghatározására, a terápia hosszú távú sikerességének ellenőrzéséhez ennél többre van szükség.

Az úgynevezett glikált hemoglobin, vagy A1c (HbA1c) mérése megbízható módon jelzi az elmúlt 2-3 hónap vércukorszint-értékeit. Az A1c mérése jelenleg a legmegbízhatóbb módja annak, hogy a kezelőorvos eldöntse, megfelelő volt-e az eddigi kezelés, mennyire tartotta be a beteg a javasolt terápiát, és esetleg változtasson az előírt gyógyszereken.

Az A1C-mérés azt mutatja meg, hogy a vörösvértestek festékanyagát adó „hemoglobin A” mekkora hányadához kötődött a vérben cukor. Ahhoz, hogy a vérben lévő glukóz a hemoglobinhoz kötődjön (glikáljon), 2-3 hónapra van szükség, tehát az A1c – a vörösvértestek átlagos élettartamát figyelembe véve – a vizsgálatot megelőző 2-3 hónap vércukor-átlagértékeit jelzi. Minél magasabb a diabéteszes beteg vércukorértéke, vagyis minél több cukor van a vérében, annál több kötődik belőle a hemoglobinhoz. Ennek az értéknek az évente többszöri meghatározása tehát nagyon fontos a cukorbetegek megfelelő gondozásához. Az A1c-mérést általában laboratóriumokban végzik.

Az A1c 7% alatt tartása bizonyítottan csökkenti a diabétesz szövődményeinek előfordulását, ezáltal csökkenti az egészségügyi költségeket és javítja a betegek életminőségét.

A cisztás petefészek és a cukorbetegség között egyértelmű kapcsolat van

A több cisztás petefészek (latin nevén policisztás ovárium szindróma) a fogamzóképes korú nőkön legsűrűbben előforduló hormonális betegség. Gyakorisága akár 50%-os is lehet. Eredete ismeretlen, gyakran a peteérés hiánya, menstruációs zavarok együttese jellemzi. A kórkép a petefészek ultrahang vizsgálatával, egyes hormonok túlsúlyának laboratóriumi igazolásával és az elmaradó, vagy ritkuló vérzéssel járó menstruációs zavarral jellemezhető. A férfi hormonok túlsúlya szőrösödést, férfias típusú kopaszodást és az arcra és felső testfélre lokalizálódó gyulladt, gennyes pattanások elszaporodását eredményezi. A menstruációs zavarok miatt csökkenhet a fogamzóképesség. Meglehetősen gyakori a testsúlyfelesleg, az elhízás és a 2-es típusú cukorbetegségre jellemző úgynevezett inzulinrezisztencia, amely a meglévő inzulin hatástalanságát eredményezi.

A kezelés részét az életmód megváltoztatása, a fizikai aktivitás fokozása és a testsúlycsökkenés kell hogy képezzék, a normális testsúly fenntartása alapvető fontosságú. Sokszor gyógyszeres kezelés is indokolt, erre a legmegfelelőbb gyógyszer a metformin, de a fogamzásgátlók mind a sovány, mind az elhízott betegek számára előnyösnek bizonyulhatnak. Fontos továbbá a magas vérnyomás kezelése, amennyiben az is a kórkép részét képezi.